Könyvet a kézbe

A HUNRA interjúsorozata az olvasásról olyan személyekkel, akiknek a gondolatai az olvasásról véleményformáló hatásúak.

Mészáros Eszter

Mészáros Eszter így vall magáról: „Tündérkönyvtáros, gyermekkönyvtáros, édesanya, hobbikertész és sok-sok dedikált könyv tulajdonosa, amolyan hétszilvafás könyvbirtokos vagyok. Könyveké, melyek a szívemhez nőttek, melyek illata belém ivódott. Könyveké, melyek írói cinkos mosollyal bízták rám soraikat, hogy olvasóit megtaláljam. Ehhez hol Könyvjelzőt (nyári olvasónapló-pályázat), hol pedig Tündérolvasókat (országos szövegértő verseny) kaptam útitársul. Meséket, betűkből és képekből, történeteket érzésekből és élményekből. Számos mosolyt, kacagást és könnyet, attól függően, hogy éppen legendagyűjtőként rovom Isztambul Héttornyának lépcsőit (Fodor Veronika: Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről), Jácint küldetésének részeseként kutatok a csendkavics után (Kertész Erzsi Panthera 2. A küldetés), vagy éppen Helka és Ciprián mellett ülve szurkolok Rumininek a Virág utcai focibajnokságon.”

Fotón: Mészáros Eszter Berg Judittal (2017. Ünnepi Könyvhét).

HUNRA: Kedves Tündérkönyvtáros, hogy lesz valakiből tündérkönyvtáros, mi az első könyvvel kapcsolatos élményed, amire emlékszel?

Mészáros Eszter: Tündérkönyvtárosi címemet Bosnyák Viktóriának, a Kolibri Kiadónak és az Erőss Lajos Református Általános Iskola tanulóinak, valamint pedagógusainak köszönhetem, akik kedves támogató levelükkel e címre méltónak ítélték és ismerték el munkámat. Az első könyves élményem pedig Benedek Elek meséskönyveivel indult, aztán vele folytatódott, de nem ért ám véget! Hogy hol tartok most? Éppen most szálltam fel a Milllennium Expresszre Dávid Ádámmal, elutazom a Panthera 3-ra.

HUNRA: Akkor tehát Benedek Elek volt az első mesekönyved szerzője, amire emlékszel?

Mészáros Eszter: Igen, a Többsincs királyfi.

HUNRA: Melyik volt vajon az a könyv, mely mély benyomást tett Rád és mivel?

Mészáros Eszter: Ez most nagyon komolyan fog hangzani: Hermann Hesse – Narziss és Goldmund. Ha elolvassák, megtudják, miért. De előtte még az javaslom, hogy a gyerekek olvassanak sok-sok Jill Tomlinsont, Timo Parvelat, Nyulász Pétert vagy éppen Kertész Erzsit! Ki ne hagyják Balázs Ágnest, Bosnyák Viktóriát és Sohonyai Editet! De legelőször is Barzca Kata Kapuján lépjenek be, és ha már arra járnak, látogassák meg Nógrádi Gábor Galambnagymamáját is.

HUNRA: Te tulajdonképpen hogyan váltál „olvasó emberré”?

Mészáros Eszter: Egy pillanat műve volt. Hopp, beszippantott és az iskolai könyvtárból hetente cipeltem haza a delfineket. Persze, hogy nem az igaziakat, hanem a sorozatot. Emlékszel még a Delfin könyvekre?

HUNRA: Igen, én is szívesen olvastam őket. Meg tudod mondani, miért olvasol szívesen?

Mészáros Eszter: A gyerekekért, a gyerekeknek, magamnak és magamért. Csupán a „mikor”-ral kell folyton hadakoznom. Kevesebbszer és kevesebbet, mint szeretném.

HUNRA: A kérdésem igazából arra vonatkozott, hogy mit ad Neked az olvasás?

Mészáros Eszter: Lehetőséget és szabadságot. Szerepeket és érzelmeket. Gondolatokat, belém ivódott mondatokat. S olyan élményeket, barátságokat és ismeretségeket, melyekkel többnek, teljesebbnek és értékesebbnek érzem magam.

HUNRA: Melyik az a könyv, ami az utóbbi időkben a legnagyobb hatással volt Rád?

Mészáros Eszter: Nyulász Péter Ciprián és Fodor Veronika: Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről.

HUNRA: Reméljük, sokan olvassák ezeket! Melyik az a könyv az előbbieken kívül még, melyet másoknak is ajánlanál elolvasásra?

Mészáros Eszter: Mivel az olvasás egy állapot, helyzettől, hangulattól és érzelmektől függően más és más érint meg, ezért azt javaslom, hogy állj meg egy könyvespolc előtt – legyen az akár a sajátod, akár egy könyvesboltban, akár pedig egy könyvtárban –, aztán nézd meg a borítókat! Amelyik rád kacsint, vedd le, és adj neki egy esélyt!

HUNRA: Ezt a módszert én is szívesen alkalmazom, ha úgy adódik. Köszönöm a beszélgetést.

Szerkesztette: Juhász Valéria