2016. 03. 09.

Milyen a jó gyerekkönyv?

A Duna Televizó naponta jelentkező Ridikül című műsorában nemrégiben a négy vendég Mádai Vivien, Farkasházi Réka, Dr. Kádár Annamária és Borbáth Péter arról beszélgetett milyen a jó gyerekkönyv.

videó


2016. 03. 07.

A szövegértés fejlesztése képregényekkel

A tanulmány a szövegértés-fejlesztés egy lehetőségére, a képregények alkalmazására hívja fel a figyelmet. A képregények viszonylag kevés szöveget tartalmaznak, ugyanakkor vizuális megjelenítésük nagyon gazdag. A gyengén olvasó tanulókat is ösztönözhetik az olvasásra.

képregény


2016. 02. 29.

Kényes, tabutémák az ifjúsági irodalomban

Mi számít ma tabunak a gyerek- és ifjúsági irodalomban? Vajon ugyanazt tartja-e tabunak egy gyerek és egy felnőtt? Miért nem jutnak el sokszor a célközönséghez a tabudöntögetőnek szánt könyvek, és mi a különbség a német és a magyar taburegények között?

ifjúsági könyvek


2016. 03. 02.

Interjú Boldizsár Ildikóval

Milyen meséket szeretnek a gyerekek, ki lehet-e nőni a mesékből, és mi történik azzal a gyerekkel, akinek teljesen kimarad az életéből a meseolvasás? Boldizsár Ildikót mindezek mellett a mesék állítólagos tanulságairól, az erőszakos jelenetektől megfosztott mesékről, és személyes kedvencéről is faggattuk.

interjú


2016. 02. 25.

A kommunizmus áldozatainak emléknapján

Bucsella József: Ungvár közelében állomásozott a csapata, onnan a magyar fővárosba vezényelték őket. Útközben megszökött. Azt mondja, tudta, mi vár rá, ha elkapják, de semmi szín alatt nem volt hajlandó fegyvert fogni a nemzettársaira, vagy ahogy ő mondja: a saját fajtájára. A szökés után hamar rátaláltak, 1956 novemberében halálra ítélték. „Emlékszem arra a napra, amikor falhoz állítottak. Nem volt halálfélelmem. Bekötött szemmel álltam hóhéraim előtt. Emlékszem az eldördült lövésre, valami csattanásra a fejemben. Nem tudom, mi történt és hogyan, de néhány nap múlva egy moszkvai klinikán tértem magamhoz. Azt, hogy hová kerültem, csak jóval később tudtam meg” – áll emlékirataiban. A következő évek brutalitásaira nem nagyon emlékszik. Agyongyötörték, csak ennyit mond. Naponta kínozták, ahogy ő nevezi, agymosást hajtottak végre rajta. Nyugati kémnek, a kommunista rendszer lázítójának tartották. Előbb Szibériába, később Kazahsztánba került. Ezekben a fogolytáborokban magyarokkal és németekkel is találkozott. Életét is egy német elhurcolttal kötötte össze. Azt állítja, sok magyar elhurcolt az "enyhülés" után azokon a távoli vidékeken lelt új otthonra, ott alapított családot. Valószínűleg ő is ott lelt volna örök nyugalomra, ha nincs a lánya. Gyermeke azonban, miután véletlenül, apja régi iratait nézegetve megtudta, hogy József Kárpátaljáról származik, felkerekedett, hogy megkeresse az itteni rokonokat. Így talált a Felsősáradon élő nagybátyjára, Jánosra. Visszament az apjáért, hogy végleg hazahozza az öreget, 1956 kárpátaljai hősét.”


Alkategóriák