Kossuth-díj "a talpraesett beszédért"

Nagyon örül a Kossuth-díjnak Berecz András, akinek - saját bevallása szerint - sosem volt kitűzött célja a mesemondó, énekes mesterség. Az előadóművész hétfőn a magyar néphagyományok ápolásáért, a Kárpát-medencében élő magyar közösségek érdekében és annak körében végzett háromévtizedes példaértékű népdal- és népmese gyűjtői, műfordítói munkásságáért, varázslatos előadásaiért vehette át a kitüntetést.

(MTI) - Berecz András kiemelte: a népdal ma is él, állandóan változik, megérdemli a figyelmet. A változások főleg a díszítésekben, a dinamikában figyelhető meg. "Magyarországon nehezebben találni újdonságot, Erdélyben, Moldvában könnyebb" - tette hozzá. Arra kérdésre, hogy miként alakult ki sajátos mesemondó stílusa, Berecz András elmondta: az elmúlt harminc év gyűjtései és előadásai során formálódott ilyenné.

"Évek óta egyebem sincs, csak ez. A talpraesett beszéd, a sarkára állított szó, a feledésbe merülő, de helyettesíthetetlen kifejezések, ritkán használt, régi népdalok vonzottak. Akárhol dolgoztam, tanultam, gyűjtésre mindig került időm. Ez a mesemondó, énekes mesterség nem kitűzött célom volt. Rám ragadt menet közben, mint fül a szamárra. Annak is olyan a füle, hogy olyan már nem is nőhet, csak ragadhat" - jegyezte meg.

Mint elmondta, jelenleg egy új kiadványon dolgozik, amely ősszel fog megjelenni. A lemezen 1907 és 1911 között gyűjtött gyergyói székely népdalok szerepelnek majd, az albumot az 1890-as évekből származó fotók illusztrálják. "Archívumok képeiből és egy kedves gyergyóremetei barátom, Nagy Jóska által gyűjtött régi fotókból áll majd össze a kiadvány. Népdalkincsünk legszebb, legértékesebb rétege a főszereplő" - tette hozzá a népdalénekes.

Berecz András 1957. október 29-én született Budapesten. Az Ökrös és az Egyszólam zenekar tagja. Magyar népzenét tanít többek között Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, Torontóban. 2007 óta a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja.

Dalaiban és meséiben leggyakrabban a magyar történelem eseményeit idézi fel. A millenniumi ünnepi évben jelentette meg a Kőkertben liliom című CD-jét, amelynek énekei a vérszerződéstől a Szent Korona-szövetségig követték nyomon a magyarság útját, sorsának alakulását. További lemezei: A szél patkójától a kő is szikrázik, Kalotaszegi mulatónóták, Megütik a dobot, Szegen csengő, Sinka-ének, Legényes, Sördal - csuvas népdalok magyarul.

1997-ben néprajzi tanulmányt írt a néphagyomány ismeretlen zeneesztétikájáról Bú hozza, kedv hordozza - Magon kőtt énekesek iskolája címmel. Megjelent még a Rokonok söre (csuvas népköltészet (2001), a Felítő (népdalok, mesék, 2003), a Vallomások, párbeszédek, képek a hagyományos dalolásról, éneklésről címmel is kötete.

Hagyományőrző munkásságát 1985-ben a Népművészet Ifjú Mestere, 1990-ben a Magyar Művészetért díjjal, 1993-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2001-ben a Magyar Örökség, 2005-ben az alternatív Kossuth-díjjal ismerték el. Ugyancsak 2005-ben Prima Díjat, 2010-ben pedig Budapestért díjat kapott.

Fotó: mti

Megjelent: Kultúra.hu, 2011. március 14. (http://kultura.hu/main.php?folderID=1234&ctag=articlelist&articleID=310958&iid=1)