Konferenciák

A 6. Nemzetközi Irodalmi Konferenciát (6th International Conference on Learning) 2015. május 22. és május 24. között rendezték Rhetymonban, Görögországban Irodalom a változó világban, új kihívások az oktatásban (Literacy in changing world: new challenges in education) címmel.

A konferencia helyszíne a Krétai Egyetem volt. A konferenciát a ’Department of Preschool Education’ oktatói, kutatói szervezték.
A háromnapos tanácskozáson 118 előadás hangzott el a párhuzamos szekciókban, egy nyitó és egy záró plenáris előadás, valamint a 2. napon négy plenáris előadást is hallgathattak a konferencia résztvevői. A konferencia nyelve az angol és a görög nyelv volt, a plenáris előadások angolul zajlottak, ám a párhuzamosan zajló szekció előadások között meglehetősen sok volt a görög nyelvű. Az angol nyelvű előadások száma 24 volt. Ebből következően a résztvevők is zömében görögök voltak, sokan a helyi vagy a Heraklionban található Krétai egyetemről, az angolul előadást tartók között volt azonban amerikai, német, belga japán, litván, bolgár, angol, török, kanadai, olasz előadó is. Magyarországot három előadó képviselte.

A teljes beszámolót a Bővebben-re kattintva olvashatja el.

A konferencia nyitó napja május 22-e volt, a konferencia a 12 órakor kezdődő regisztrációval indult. A megnyitó beszédek sorát a konferencia egyik fő szervezője, Eufimia Tafa, a helyi egyetem Pedagógiai Karának oktatója kezdte. Beszédében hangsúlyozta, hogy a konferencia megrendezésének fő oka az, hogy ebben a nagyon gyorsan változó világban újra kell definiálni az irodalom és az olvasás fogalmát, át kell gondolni, mit is jelent a grammatika vagy a szintaktikai ismeret napjaink mindennapi kommunikációjában, s mit az írott szövegekben, továbbá a pedagógusoknak meg kell találni a legjobb tanítási módszert és persze a tananyagot is, ami igazi kihívás manapság. A konferencia célja éppen ezért az, hogy a közösen gondolkodó szakemberek, kutatók, pedagógusok, oktatási szakemberek együtt keressenek és adjanak választ a napjaink oktatásával kapcsolatosan felmerülő kérdésekre, az oktatás interkulturális megközelítésének vagy az új technológiák használatával kapcsolatos témakörökben. A beszédek sorát a görög (nemzeti) Olvasástársaság képviselője folytatta, majd az Európai Olvasástársaság elnöke szólalt fel. Utóbbi rámutatott arra, hogy a társaság neve International Reading Associatonről International Literacy Associationre változott, hiszen a Literacy szó pontosabban tükrözi azt a funkciót, amelyet a társaság betölt, illetve amit a megváltozott körülmények között hivatott betölteni. Azt is kiemelte, hogy napjainkban a világon nagyon sok ember nem tud olvasni, ezért a megváltozott és felgyorsult világban széleskörű összefogásra, az iskolák, a kormányok, a civil közösségek és az üzleti szféra szoros együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a helyzet javuljon.
Ezt követően került sor az első plenáris előadásra, majd délután öt órától este nyolc óráig a párhuzamos szekcióelőadások zajlottak.
A konferencia második és a program alapján egyben a legzsúfoltabb napja, a szombat volt. A szekcióelőadások ezen a napon reggel 9 órakor kezdődtek, majd délelőtt még két plenáris előadás kezdődött 10.30–tól, s 12-től újabb szekcióelőadásokat hallgathattak az érdeklődők. A délutáni programban a szekcióelőadások fél 4-től 5-ig tartottak, ezt követően került sor ismét két plenáris előadásra, s ezt a napot is szekcióelőadások zárták. Ezen a napon a délelőtt és a délutáni kávészünet idejében mutatták be posztereiket az érintettek.
A konferencia záró napján, vasárnap szintén szekcióelőadásokkal indult a nap, majd a 10.30-kor kezdődő plenáris előadást szintén egy blokk szekcióelőadás követte, s végül 13.10-kor volt a konferencia zárása.
A legfontosabb szekciók a következő címeket kapták (nem a teljesség igényével, az angol szekciók alapján), mintegy rámutatva azokra a közös problémákra, amelyek megoldásra várnak napjaink olvasás és irodalomtanításában: Az irodalom és oktatás; Irodalom és társadalom – kultúrák sokfélesége az irodalomban és az oktatásban – új technológiák az oktatásban; Olvasás otthon – az olvasás és új technológiák; Az irodalom és a tanárképzés; Az irodalom és az idegen nyelvű irodalom a tanári gyakorlatban és az oktatásban; Irodalom és idegen nyelvtanulás; Az irodalom szerepe a korai oktatásban és fejlesztésben; Az olvasóvá nevelés kérdései. Mint ahogy a szekciók címei is mutatják, a legtöbb kérdést napjainkban az oktatásban az jelenti, hogy a digitális technológiák fejlődésével miként lehet eredményesen és hatékonyan tanítani az olvasást, miként és hogyan lehet megszerettetni azt a felnövekvő úgynevezett digitális nemzedékkel, és hogyan lehet könyveket szerető, s tanulni könyvből is szerető és tudó fiatalokká, felnőttekké nevelni.
Az első plenáris előadás témája kiválóan illeszkedett a konferencia programjába. Vassilios Fithenakis, a Bolzano Szabadegyetem tanára tartotta Co-Construction and the Dialogical Principle Social-Construktivism Appoaches to Language Acquisiton in Early Years címmel. Ő is kiemelte, hogy napjainkban az olvasás hanyatlóban van, s ahhoz, hogy változást érjünk el, a kezdetektől megfelelő rangra szükséges emelni, és ehhez a nyelvi és kommunikatív kompetenciák fejlesztését a kezdetektől célként kell kitűzni. Előadása elméleti részében rámutatott a pszichológia és az oktatás kapcsolatára, beleértve a pszichológia és a nyelvi fejlődés összefüggéseit, s kitért mindennek pedagógiai konzekvenciáira. Kiemelte, hogy a pedagógia a kognitív fejlődést és az ezzel kapcsolatos kísérletek eredményeit nem hagyhatja figyelmen kívül napjainkban sem, amit személy szerint fontosnak gondolok, hiszen a magyar pedagógiában is ez jelenti az egyik gondot. Azt is hangsúlyozta, hogy a posztmodern társadalomban (a szót mostani társadalmunkra használta) megjelenő kihívásoknak meg kell felelni, ami az oktatás átértelmezésével vagy újraértelmezésével jár együtt. Nézete szerint napjaink oktatáspolitikájában a szociokulturális környezet hangsúlyos szerepet kell, hogy kapjon, ám nem az egyéni tudás fejlesztéséhez, hanem a közösségi tudás fejlesztéséhez kell, hogy ez hozzájáruljon. A tanulás a professzor értelmezése alapján az alábbi kompetenciák jó szintű meglétét jelenti: a különböző szociális problémák megoldásában történő aktív részvétel, a különböző szociokulturális háttérrel rendelkezők speciális szociális problémáinak megoldására való magas szintű képesség, a kommunikáció és az együttműködés jó szintű képessége a különböző kultúránkban, a problémamegoldás és a megfelelő döntési képesség a különböző szituációkban. Végső soron az egyén és a szociális környezet részvétele a szociális tevékenységekben. Ezért szükséges a tanítás-tanulási folyamat és az olvasás újraértelmezése, mindezek szociokulturális és kultúrtörténeti szempontú megközelítése. Ebben a megközelítésben az oktatás lényege, hogy a diákok szociális interakciójára való képességét fejlessze, és az irodalmi-nyelvi képesség fejlesztését ehhez a célhoz rendelje már a nyelvfejlődés kezdeti stádiumától.
A szombat délelőtti egyik plenáris előadás William H. Teale tolmácsolásában hangzott el, amelynek témája számomra érdekes, nagyon időszerű volt, hiszen előadásában arra kereste a választ, hogy a digitális technológia alkalmas-e és ha igen, mennyiben az olvasás, valamint az írás elsajátításra. A kérdéskört 4-9 éves angol gyermekek olvasástanításával kapcsolatos vizsgálatok eredményei alapján mutatta be, rámutatva arra, hogy a digitális technika miként alkalmas az olvasás alapját jelentő fonológiai tudatosság, vagy a szófelismerés, illetve az olvasás folyékonyságának fejlesztésére, valamint azt is elemezte, hogy a számítógép és a tabletek használata hogyan hat az ekorú gyermekek írásának alakulására.
A délutáni plenáris előadások egyikének témája igen fontos és hasznos volt, hiszen az ausztrál előadó azt mutatta be, hogy az osztálytermi kérdés-válasz kapcsolatok struktúrája és logikája miként fejleszti a tanulók gondolkodási képességét és miként használhatók a tanítási-tanulási folyamatban az elsajátítás eszközeként.
A záró napon a plenáris előadást Junko Yokota (National Louis University, USA) tartotta. Már előadásának címe is ígéretesnek tűnt: Digital picture books for children: features that differs from print and why they matter. Előadásában rámutatott arra, hogy a kezdeti szóbeli történetek mesélését a nyomtatott könyv időszaka váltotta fel, s ezek alapvetően különböznek, mert a szóbeli történetmesélésben a tradíció és a szerkezet meghatározó, míg a nyomtatott könyvekben jól előrejelezhetőek a történetek. Kutatások rámutatnak arra, hogy mindezen változás miként jelent meg a gyermekek reakcióiban, azaz miként reagálnak a szóbeli történetekre és miként a nyomtatott könyvek történeteire, milyen eszközöket használnak a megértésük folyamán. A mai digitális világ újabb változást hozott, hiszen mind az otthoni környezet, mind az iskolai környezet bővelkedik a digitális könyvekben. Ezért merült fel a kérdés, hogy vizsgálandó, hogy ez a változás vajon hogyan hat a gyerekek feldolgozási folyamatára. Azaz a digitális technikával készült könyvekben mi az, ami segíti vagy éppen gátolja a gyermekek megértési folyamatát. Az előadásban azt elemezte, hogy milyen szerepe van/lehet például a digitális könyvek hang- vagy mozgásos elemeinek e könyvek történeteinek megértésében. Vagyis azt a fajta kutatást igyekezett prezentálni, aminek a lényege, hogy a digitális nemzedék másfajta technikákat alkalmaz a szövegértésben.
A szekcióelőadások között hallottunk előadást arról, hogyan lehetne/kellene az olvasást fejleszteni ahhoz, hogy az valóban a diákok tudásának eszközévé váljon, a korai olvasóvá neveléssel kapcsolatos nemzeti programokról (például egy török programról, egy angol kutatásról, de a magyar előadás egyike is e témában keletkezett), a hatékony olvasóvá nevelés és a szülők irodalmi tájékozottsága közötti összefüggésről, az olvasás oktatáspolitikai vetületéről, különböző módszerekről, amelyeknek célja az olvasás, az irodalom tanítás hatékonyságának növelése.

E sorok írója is az utóbbi témakörben adott elő. Előadásomban azt a saját fejlesztésű módszert mutattam be, amelyben az irodalomtanításban építek az innovatív technológiára. A mobiltelefonok sokrétűségét kihasználva azt vázoltam, hogy milyen lehetséges feladattípusok végezhetők e mára már mindennapinak mondott okostelefonnal, amelyek a tanulók motivációját növelik és ezzel a tanulás eredményességét is pozitívan befolyásolják
A konferencián ezúttal kulturális rendezvény nem volt. Az első nap estéjét egy fogadás zárta, amelyet görög tánc vezetett be.
A háromnapos tanácskozás mindenképpen hasznos volt a résztvevőknek, egyrészt azért, mert olyan kutatásokkal találkozhattak, amelyek mai digitális világunk oktatáspolitikájában is irányadóak. Másrészt azért, mert konkrét gyakorlati, metodológiai kérdések is szóba kerültek, s a rá adott válaszok a mindennapi oktató/nevelő munkában alkalmazhatóak. Az sem elhanyagolható – s az ilyen nemzetközi tanácskozásoknak ez is hozadéka – hogy személyes kapcsolatokat szerezhetünk, amelyeket később kutatási és vagy oktatási együttműködésre lehet felhasználni.

Laczkó Mária