A családi olvasás évében a Magyar Olvasástársaság VI. Országos népmese-konferenciája az élő mesemondás hagyományát a népmesék gyakorlati és léleképítő erejével fűzte szoros csokorba. A konferencia vendége a Drávaszög és a hazánkban élő horvát nemzetiség volt. E varázslatos műfaj erejét és értékét teljes lényünkkel megtapasztalhattuk a rendezvényen. Meggyőződhettünk arról, hogy a mesébe gyökerezve felnőni és élni nagy előnyt és gazdagságot jelent ma is.

A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére, Benedek Elek tiszteletére ünnepeljük születése napján a meséinket, mesemondóinkat és -gyűjtőinket. 2010-ben október 1–2-án Százhalombattán rendezte meg a Magyar Olvasástársaság és a Hamvas Béla Városi Könyvtár közösen a VI. Országos népmese-konferenciát. A két szervezőgárdát összekötő „kapocs”, a többnapos rendezvény megálmodója, Kovács Marianna megtervezte, megszervezte a programokat, hagyományos mesemondással színesebbé és lüktetően élővé varázsolva ezt a két napot.

Jankovics Marcell (rajzfilmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor) keze nyomán saját álmai és az időtlen mesék képei összekapcsolódtak, majd jelképek formájában szóltak hozzánk. Több év gyűjtési munkájából hallhattunk szemelvényeket, tanulságaiban egy későbbi könyvéből osztott meg velünk gondolatokat.

Kóka Rozáliával (énekes, mesemondó) útnak indultunk a mesék birodalmába, a hamuba sült pogácsából nekünk is jutott bőven. A népmesék világa megelevenedett, és már nemcsak gondoltunk rá, élni kezdtük.

Boldizsár Ildikó (író, meseterapeuta) hírül hozta a mesék valóságosságát, a világ első Meseterápia Központjának megnyitását. Ezen az egyedülálló helyen a mesék gyógyító erejét élhetik át gyermekek és felnőttek, az egység újraalkotásához kapnak segítséget. Gyökerek erősítésével és szárnyak megtalálásával rendeződnek a zavarok, tisztábban lát a lélek, és olyan egyetemes életvezetési mintákat talál meg, melyek életkörülményektől függetlenül segít előre haladni.

Agócs Gergely (néprajzkutató, népzenész, mesemondó, a Hagyományok Háza munkatársa) a népmesék beszédes nyelvéről mesebeli fordulatokkal fűszerezett nyelven szólt, a közösségteremtő szerepét rajzolta elénk. Nyilvánvalóvá vált, hogy a mesei kommunikációs formák információs tartalma átültethető és alkalmazható manapság is. Az informális szokásrend mellett az évszázados csiszolt bölcsesség adja a jelentőségét ennek a közösségformáló erőnek. Élmény volt erről meggyőződni palóc nyelvjárásban, és tudni, hogy hagyományos mesemondókat immár képeznek is, hogy tovább vihessék az élő mesefonalat.

A délelőtti „csokrot” kerekasztal-beszélgetés zárta. Borosné Jakab Edit vezetésével anyaországi és határon túli szakemberek beszélgettek a meséről, annak összetartó erejéről, valamint a különböző szakterületeken való alkalmazásáról, eredményekről. A beszélgetőtársak: Szávai Ilona, Orbán Gyöngyi, Kész Margit, Furugh Switzer, Scheily Mária, Budavári Klára, Gombos Péter, Imre Angéla, Győri János, Villányi Rózsa mondatai elgondolkodtatóan sokszínűek voltak.

A beszélgetést Szávai Ilona, a Fordulópont szerkesztője zárta, ragyogó arccal idézve kedvenc meséjéből magával ragadott minket. A mese elvarázsolt.

Az ebédszünetben sok mesével foglalkozó szakember, szülő és nagyszülő, pedagógus és diák fogyasztotta együtt a terülj-terülj asztalka bőséges étkeit. Mesés találkozások, izgalmas barátságok születtek, melyek bizton kivirágoznak majd a konferencia utáni hónapokban. A közös mese-nyelv kötelez.

A délutáni rész fókusza a hagyományos mesemondás volt. Kovács Marianna (könyvtáros, mesemondó) mesélt először magyarul, sokatmondóan a férfi-női kapcsolat kivirágzásáról. A nevetés kirázta belőlünk a ráébredés feszültségét, mindenikünk tarsolyába tehette a maga tanulságát. A mesét immár nemcsak éltük, de használtuk is. Ezek után az egyetemes nyelv létét tapasztalhattuk meg. Horvát nyelven, hihetetlen energiával szólt a következő meséje. Szikrázott a levegő, s bár a mesét csak horvát vendégeink érthették teljes egészében, de mi is éreztük varázsát, az eseményeket követtük, és ugyanúgy megnevettetett minket is, mint a nyelvet értőket. Talán ugyanezt éli át az a kisgyermek is, aki nem tud még beszélni?

Raffai Judit (népmesekutató, muzeológus a Vajdaságból) az ismerős mesei szófordulatokat vizsgálta szakértő szemmel. Egyrészt a népmesék állandósult szókapcsolatait adják a mesék varázsát és szerkezetét. Mégis minden mesemondónak tükröződik az egyénisége is, sajátos humora, szókészlete. A hagyományos mesemondásnak része az élő beszéd művészi használata, a saját lélekre szabott mesemondói stílus megtalálása.

Mesét mondani csak úgy tudunk, ha azt halljuk, olvassuk, tanuljuk valahonnan. Szorgos és tudatos mesegyűjtőink képviseletében rácsodálkozhattunk egy igazi kincskereső életmódra.

Lábadi Károly, a Szent István Egyetem Gödöllői Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében a nép- és tájrajzi csoportjának vezetője, fő kutatási területe a Drávaszög népélete és művelődéstörténete. Különleges tájra kalauzolt minket, a mesés Drávaszögre irányítva a figyelmet. Frankovics György, a hazai horvát művelődéstörténet kiváló ismerője, számos történelmi, néprajzi, irodalmi tárgyú írás szerzője, a magyarországi horvát népmesék kiemelkedő gyűjtője. A Falombban ülő isteneket idézte fel előadásában, a szimbolikus tartalmakat elemezve. A fa jelentését kihangsúlyozta: „Mindenkinek megvan a maga kedvenc fája.” Eperjessy Ernő bibliográfus, a magyarországi nemzetiségek folklórkincsének tudományos feltárásának és megismertetésének kivételesen fontos alakja, közel 60 éve gyűjti, kutatja a meséket. Őrtilost a legendák földjének nevezte, és mi is többször így említjük, miközben beszélgetünk az előadásról a szünetben.

Késő délután Vető Nóra (mesemondó), az új generáció ifjú gyöngyszeme kirobbanó frissességgel elevenítette fel ősi népmeséink egyikét. Kecsesen szórta lábaink elé mesés képek közé rejtetten az életbölcsességek sorát.

Nagy Attila (szociológus, olvasáskutató) szerint a népmesék hamuba sült pogácsája kevésbé fizikai táplálék, sokkal inkább a családból hozott szellemi, erkölcsi értékek, tartalmak szimbóluma. A jövőben a hazai közművelődési, oktatási intézményeknek, az egyházaknak, a médiának sokkal többet kell foglakozniuk a családokkal, a szülőkkel, no és a mesékkel.

Berecz András (ének- és mesemondó) a hagyományos mesemondás fő képviselője, beszélt a mesék mondásának, simításának, ápolásának életformájáról. „A mesére vigyázni kell, nem lehet felvenni, mert akkor a lényeg vész el.” A mesemondás alkalmát meg kell fogni, megteremteni, megélni. Megvan a mesének is az ideje, mint a nótázásnak. De a mese a csöndben születik meg, mind külső – mind belső értelemben.

Születnek-e új mesék? Vacsora után hallhattunk is egy új szerzeményt. A „szavak a talpukra estek”, és az erő, amely hol megnevettetett, hol könnyeket fakasztott, sokáig elkísért, megmaradt a levegőben…

A konferencia első napja a Forrás Néptáncegyüttes műsorával, valamint horvát táncházzal zárult. Nehéz volt abbahagyni a táncot, de hát pihenni is kell és feldolgozni az élményeket…

Másnap délelőtt városnézés közben meglátogathattuk a „Matrica” Múzeumot, majd a híres százhalombattai régészeti parkot, ahol kemencében sült lepénnyel kedveskedtek nekünk. Bementünk egy halomsír belsejébe is, majd egy szerb ortodox templomot és a Makovecz-féle katolikus templomot is megnézhettük.

A szombat délutánt Kóka Rozália és Tóthné Kurán Julianna vezetésével a gyerekekkel töltöttük. Először a Fabatka Bábszínház Az ördög három arany hajszálát adta elő;
A Párparapács együttes meséléssel egybekötött előadást tartott, zenével, tánccal. Horvát népzene és magyar népmese váltogatta egymást, a bejáratnál népi kirakodóvásár és számos könyvkiadó mesés könyvekkel várta a látogatókat. A mese, mesélés, mesejáték közösséget teremtett és erősített. Elvetették bennünk a csodabab magját, amellyel az égig nőhetünk. Együtt sírtunk és nevettünk, tanultunk, épültünk, szépültünk, és kincsekkel megrakodva térhettünk haza…

Hisszük, hogy van számunkra közös út, de csak így, ha mindannyian, akik a népmesét értéknek tartjuk, összefogunk, így tudunk nagyot alkotni és a népmesét megmenteni az utókor számára. Látjuk, hogy csodák pedig vannak, hisz megnyílt a világ első Meseterápia Központja. Mesével foglalkozó tanítóink gyümölcsözően dolgoznak, megjelennek szakkönyvek, előadások a mesélés, olvasás fontosságáról, és több százan hallgathatják mindezt élőben… Még többen viszik hírét, és jár szájról szájra. Vannak mesemondóink is – egyre többen –, itt élnek közöttünk, mesélnek és mesélnek…

2011-ben A népmese napján találkozzunk Egerben, de addig se feledjük, elindultunk a közös úton, s egy árnyalattal mintha jobban értenénk egymást, a világot, no és önmagunkat. Nekünk jó volt, de hogy Ti se maradjatok ki,

„holnap legyenek a ti vendégeitek…!”

 
Dienes Éva – Stiblár Erika

You have no rights to post comments