A Magyar Olvasástársaság és az Életfa Alapítvány évente felhívással fordult azokhoz, akik számára fontos a népmesék fennmaradása, hogy szeptember 30-án, nagy meseírónk Benedek Elek születésnapját tiszteljük ezentúl a Népmese napjaként. A Baktay Ervin Gimnázium tantestülete örömmel fogadta a felhívást...

Mesés nap a Baktayban - 2005

A Magyar Olvasástársaság és az Életfa Alapítvány idén először felhívással fordult azokhoz, akik számára fontos a népmesék fennmaradása, hogy szeptember 30-án, nagy meseírónk Benedek Elek születésnapját tiszteljük ezentúl a Népmese napjaként.
A Baktay Ervin Gimnáziumba a Könyvtárostanárok Egyesülete levelével érkezett ez a felhívás, és a tantestület örömmel fogadta. Rajzszakköröseink szép feliratot készítettek, kisebb, de a mesék hangulatát idéző, és Elek apó életét ismertető kiállítást rendeztünk a földszinti előtérben. A modern technika sem maradt ki: szintén az előtérben egész nap diavetítést idéző, de már számítógépről vezérelve, a Micsoda-sorozat Benedek Elek meséit tartalmazó CD-ROM-ja forgott.
A nap elején, az első szünetben a nagy, gimis fiúk-lányok még általában tovább mentek, de ahogy telt a nap, egyre többen mertek leülni, mesét hallgatni. Egyik kollégánk ötletére meghívtuk a közeli Napsugár óvoda csemetéit is. Három csoport sétált át hozzánk, az ő körükben a Kacor király volt a sláger. Kedvesen őszi dalokkal, kis mondókával is megörvendeztettek bennünket. Jó volt látni azt is, amikor az óraközi szünetben a kicsik és a nagy diákok együtt nézték-hallgatták a meséket.
Az ovisok távozásakor egy igazi gyerekszáj mondatot is elcsíptünk: az egyik apróság már az udvaron, de még a kapu előtt odafordult az óvó nénihez: „azt mondtad, hogy a gimnáziumba megyünk, de hát ez egy iskola!!”

Második mesés napunk - 2006

A tavalyi mesés napunk sok mosolyára visszagondolva idén is összefogtunk: rajzos kolléganőnk, lelkes magyarosaink és a könyvtárostanárnő (én). A hét közepén már a rajzszakkörösök illusztrációkat készítettek a Fehérlófiához, kartonpapírból „mézeskalács”-felirat készült, a folyosóra berepült egy krepp-griffmadár, maga Kapanyányimonyók is megjelent nagy bábfigura formájában. Pénteken reggel minden érkező diák kapott egy fénymásolt mesét Elek apó gyűjtéséből. Négy mesét , a Jégpáncélos vitézt, a Táltos asszonyt, a Bába kövét és a Három tündért kapták véletlenszerűen osztva. A nagyszünetben az iskolarádión keresztül is mese szólt, egyik kilencedikes lány olvasta fel. A mese végén az is elhangzott, hogy az az osztály, amely elsőnek lehozza a könyvtárba annak a négy székelyföldi helynek a nevét, amelyekhez a mesék kötődnek, „mesés ajándékot” kap. Tizedik B-seink voltak a legfürgébbek, ők kapták a Mese-keksz csomagokat. A szünet után vendégeket, a közeli óvoda apróságait vártuk: először negyven, majd harmincnyolc ovis nézett meg két-két mesét a Magyar népmesék sorozatból, egyik tizenkettedikes fiú technikai segítségével. Kicsöngetés után természetesen a mi nagy fiaink-lányaink is odaálltak a kicsik háta mögé, belefeledkezve a mesébe.
A folyosó ablakára Benedek Elek arcképét és életrajzát ragasztottuk, a másik oldalon a már említett mese-illusztrációk keltettek néha nem kis derültséget.
Remélem, jövőre is mesézünk!

Harmadik mesés napunk – 2007

Oly zord a világ, hogy úgy kell manapság a mese, mint egy falat kenyér…
Előző két évi mesés napjaink már egy újabb Baktays hagyományt teremtettek: idén se hagyhattuk ki a Magyar Olvasástársaság