A szlovák és a magyar mesekincs rokon vonásai mellett a közös nyelvi kincsből is ízelítőt ad Závada Pál író legújabb, Harminchárom szlovák népmese című kötete, amelyet kedd este mutatnak be Budapesten. Závada Pál az MTI-nek elmondta: a kötetben szereplő történeteket a legnagyobb szlovák népmese-gyűjteményekből válogatta, valamint nagy segítségére volt az a szlovák weboldal, amelyik a szomszédos ország nemzeti kincseit mutatja be. "Itt találtam rá a 19. századi mesegyűjtésekre, ami főleg két nagy gyűjtő nevéhez fűződik, Pavol Dobsinskyéhoz és Samuel Czambeléhez" - részletezte az író. Hozzátette: a könyvvel a mesekincs rokon vonásait és különbözőségeit mutatja be.
"Ugyanazt a mesét mondták, csak éppen más nyelven. Akadnak például történetek Mátyás királyról. Persze egy kicsit másként szólnak, mint magyarul, de a király ugyanúgy álruhában jár és a basáskodó urak gonoszságait leplezi le" - mesélte az író.
Závada Pál érdekesnek találta azokat a meséket is, amelyben magyarok és szlovákok találkoznak. "Ezekben előfordul például, hogy a magyar urak buta tótoknak tekintik a szlovákokat, akik persze túljárnak az urak eszén" - tette hozzá.
Az MTI kérdésére, hogy milyen különbözőségeket talált érdekesnek a szlovák és a magyar népmesék között, Závada Pál elmondta: szerinte a szomszéd ország mesekincsében hangsúlyosabb szerepet kapnak a nők. "Nem vagyok hivatásos népmesekutató, így csak a benyomásaimról beszélhetek, de mintha többször szerepelnének eszes lányok, furfangos nők a történetekben, akik általában megoldják a próbatételeket vagy éppen a férfi szereplőt segítik a megoldáshoz".
Závada Pál ugyanakkor hozzátette: a legnagyobb különbség a helyszínekben van, a szlovák népmesék többsége ugyanis hegyvidéken játszódik.
Levelezési cím: Magyar Olvasástársaság Pompor Zoltán, elnök 1123 Budapest Kék Golyó u. 2/c
Magyar Olvasástársaság • Hungarian Reading Association 1827 Budapest, OSZK Budavári Palota, F épület Számlaszám: 11600006-00000000-40427461 • Adószám: 18007019-1-41
