Benedek Elekben nemcsak az egész magyar nyelvterületről gyűjtött reprezentatív (közel négyszáz mesét és mondát bemutató) antológia, a Magyar mese és mondavilág nagysikerű mesegyűjtőjét, átdolgozóját, íróját és közzétevőjét tisztelhetjük, hanem közel 1260 lapon, 37 nép 112 meséjének jó szemű felfedezőjét és válogatóját és jó tollú megmagyarítóját is.

Az előadás ennek a folklorisztikában betöltött jelentőségét kívánja méltatni.

 

A Perjámosi Sándor vezetésével folyt, Benedek Elekre vonatkozó forráskutatások egyértelműen tisztázták, hogy  „a nagy mesemondó" illetve „meseíró" megjelölés mellett a „sokoldalú publicista, társadalomkritikus" megjelölést is szerepeltetni kellene. Sikerült ugyanis az álnév alatt megjelent írásainak jelentős részét felkutatni, s ezekből kitűnik, hogy Benedek Elek életműve kötet formájában is közreadott anyaga mellett a teljes életmű mintegy 40%-a olyan folyóiratcikk, publicisztika, híradás, tudósítás, amelyek jó része írói álnéven jelent meg cikk formájában, kötetben viszont még nem. Ha ezeket az írásait is átnézzük – amelyekből eddig háromkötetnyi válogatás készült Perjámosi Sándor és Gazda István gondozásában Az ismeretlen Benedek Elek címmel –, akkor egy jóval árnyaltabb kép tárul elénk.

 

Stiblár Erika:

Gyerekkorunk kitörölhetetlen emlékű Sárkányai a mesék határán túl is léteznek. Ez a lét és nemlét határán őrködő ősi erő megkerülhetetlen az életünk folyamán. Népmeséink változatos alakú (Ember-)Sárkánya a mesei képsorokban útmutatásokat rejthet magában az (ön)uralom és kincsek megszerzésének módjáról.